Statue tourKígyós Sándor: ZászlóKígyós Sándor: Zászló (Illa Gyula közreműködő) (1994)
Helyszín: Szilfákalja utca 18. szám alatti társasházak melletti park
Az alkotóról:
Kígyós Sándor szobrász (Debrecen, 1943. 07. 07. – Pécsvárad, 1984. 10. 30.)
1943-ban született Debrecenben. Tősgyökeres szoboszlói család leszármazottja: édesapja Kígyós Sándor tanító, megyei oktatási-művelődési osztályvezető, édesanyja Tóth Ilona, Tóth Imre tanító lánya. Édesanyja korai halála miatt apa nagyanyja segített a háztartás vezetésében és a gyerekek nevelésében.
Gyermekkorát, általános iskolás éveit Hajdúszoboszlón töltötte. 1954-ben édesapját Debrecenbe helyezték, innen kezdve tanulmányai befejezéséig ott élt. Középiskolai tanulmányait a debreceni Vegyipari Technikumban kezdte. Ekkor iratkozott be a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskola klarinét szakára. A debreceni Tanítóképző Intézetben népművelés-könyvtár szakon végzett, majd a Kossuth Lajos Tudományegyetemen (ma Debreceni Egyetem) magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. Népművelői szakmai gyakorlata Szegeden volt, felesége is onnan származott.
1966-tól a Pécsi Járási Művelődési Központban dolgozott népművelőként és az intézmény igazgatójaként. Itt és Pécsváradon lett szobrász. A korai években a gömb-hasáb, mint ellentétes formáknak egymáshoz való viszonyát próbálta kifejezni szobraiban. A villányi szobortelepen (művésztelepen) alkotott, melynek alapító tagja volt (tavasztól őszig működött), 1970-től négy évig tagja volt a villányi szobrász szimpóziumnak. Előadásokat tartott a Pécsi Műhely szabadiskolájában (A plasztika alapvető elemei, 1970). 1976-tól óraadó tanárként esztétikát tanított a pécsi Tanárképző Főiskolán, majd a Janus Pannonius Tudományegyetemen. Ez hatott művészetfelfogására is: nonfiguratív szobrokat készített. Ebben az időszakban rendszeresen szerepelt ebben a Magyar Televízióban a „Meghajlított kő” és a „Műhelytitkok” című sorozatokban, utóbbi adásának forgatókönyvírójaként és műsorvezetőjeként is közreműködött. Több országban is járt tanulmányúton (Csehszlovákia, Lengyelország, Románia, Finnország); 1980-ban ösztöndíjasként Olaszországba utazott, ahol találkozott Amerigo Tot-tal (eredeti nevén Tóth Imre) Rómában élő magyar szobrászművésszel és színésszel, aki hasznos tanácsokkal látta el, tőle tanulta meg a viaszvesztéses öntés. Nagy hatással volt rá a klasszikus olasz szobrászművészet is. A Magyar Művészeti Alap 1981-ben felvette tagjai közé. 1983-ban alkotásaiból Hajdúszoboszlón kiállítás nyílt. 1984-ben halt meg Pécsváradon.
Illa Gyula(Szombathely, 1949) kőfaragó
Tanító család gyermekeként született Szombathelyen. A Tanárképző Főiskola után lett kőfaragó. Mestere Bencsik István Kossuth-díjas szobrászművész volt. Kezdetben épületmunkákat (bankok, cukrászdák, magánházak), később köztéri szobrok, szökőkutak, szobormásolatok kivitelezői munkáit végezte szobrászokkal, építészekkel együttműködve. Többek között dolgozott Bencsik Istvánnal, Rétfalvi Sándorral, Tischler Ferenccel, Colin Foster-rel, Fararkas Ádámmal, Dévényi Sándorral, Borza Endrével, Vékony Péterrel, Pelényi Margittal és B. Sós Klárival. Jelenleg temetkezési kultúrához kapcsolódó faragott síremlékeket és önálló tervei alapján főként szakrális témájú szobrokat készít.
Felhasznált források:
