Statue tourHarangház – Jenei Tibor és Oborzil Edit harangjai, Rácz Zoltán épületeHarangház (1999) – Jenei Tibor és Oborzil Edit harangjai, Rácz Zoltán épülete
Helyszín: Szent István park
Az alkotókról:
Oborzil Edit festő-, képző-, iparművész (Hajdúszoboszló, 1921.08.08. – Budapest, 1996.02.19.)
1921-ben született Hajdúszoboszlón, édesapja Oborzil Gyula városi állatorvos, a helyi közélet jeles alakja, édesanyja Parti Nagy Erzsébet, régi szoboszlói gazdálkodó család sarja. Iskoláit Hajdúszoboszlón és Debrecenben végezte. A budapesti Képzőművészeti Akadémián Ferenczy Béni tanítványa. Szépirodalmi műveltségét Cs. Szabó László irodalomtörténész alapozta meg. Diplomáját az 1950-es évek elején szerezte meg. Ebben az időben ismerkedett meg későbbi férjével, Jeney Tibor iparművésszel.
Oborzil Edit az akadémia elvégzése után többféle technikát igénylő munkákat készített – ezek között kiemelt helyet foglalt el az ikonfestészet. Férjével hosszas kísérletezgetés után újításként alkalmazták díszítőelemként az alumíniumot. Először domborított csempéketkészítettek falburkolatra, majd homlokzati díszítőelemeket (Royal szálló, Operaház, Bécs Central Bank). Nagy felfedezésük az alumínium harangöntésre való felhasználása – ezzel a nagy súlyú, költséges bronzharangok felválthatók az olcsóbb, könnyebb alumíniumötvözettel. A harangok különlegessége a réselés, mely eljárással a harangok hangját tetszés szerint lehet alakítani. A találmányra világszabadalmat nyertek. Első ilyen alkotásuk az 1988-as ausztráliai, Brisbane-ban rendezett világkiállításon bemutatott Kölcsey-harang. Emellett nevezetes munkadarab a Zenélő harang, illetve a Szent Istvánról elnevezett harangegyüttes.
A művészházaspárt számos nemzetközi és magyar díjjal ismerték el munkájukért.
Jeney Tibor 1995 júliusában hunyt el, egy év múlva Oborzil Edit is megbetegedett. Kész állapotban lévő harangjait Hajdúszoboszló városának adományozta, melyek egy része a Szent István parkban, az 1999-ben felállított Harangházban látható. Oborzil Edit 1996. február 19-én, Budapesten halt meg. Földi maradványait Hajdúszoboszlón, egy családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.
Rácz Zoltán(Debrecen, 1957) építész, vezető tervező
Középiskoláját 1972 és 1976 között a KLTE Gyakorló Gimnáziumban végezte Debrecenben, majd a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán volt hallgató 1976-82 között, ahol okleves építészmérnöki diplomát szerzett. 1982 és 1990 között a Keletmagyarországi Tervező Vállalatnál, 1990-92-ig a NOÉ Építész Műhely Kft.-ben, majd 1992-től 2023-ig saját építész irodájában, a Rácz Építész Iroda Bt.-ben, 2004-től pedig a Rácz Tervező Iroda Kft.-ben dolgozott. Az MTESZ Hajdú-Bihar Megyei Műemléki Albizottságának alelnöke majd elnöke 2013-ig. Tagja a Területi Főépítész tervtanácsának, a Magyar Építész Kamara megyei tervtanácsának, illetve Hajdúböszörmény tervtanácsának. Önálló kötetei jelentek meg Borsos József építészetéről, elméleti tanulmányaiból MINTHA… címmel, valamint három szomszédos bihari falu falukönyvét szerkesztette Örökségünk címmel. Meghívott előadóként 1998-2000 között egyházépítészetet tanított a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen, 2000-2004 között tájépítészetet a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrumában, illetve 2004-ben épülettervezést a Debreceni Egyetem Műszaki Főiskolai Karán. Többek között átvehette a DAB-díjat 1999-ben, a Kós Károly díjat 2004-ben, a Borsos József nívódíjat 2009-ben, a VOSZ Hajdú-Bihar Megyei Szervezetének területi príma díja építészet kategóriában 2010-ben, valamint a Podmaniczky díjat 2011-ben. z általa tervezett debreceni Vigadó Étterem terasza kiérdemelte 2006-ban a Magyar Turizmus Zrt. és a Virágos Magyarországért Mozgalom Rozmaring díját, 2007-ben pedig az Év Üzlete 2007 elismerést. A KLTE Baráti Köre képzőművészeti kiállításán 2021-ben Emese álma című szobrával különdíjat, 2022-ben Carmen című festménye dicséretet kapott.
Nagy Imre(Debrecen, 1936) fafaragó szobrász
Debrecen kétszeres művészeti ösztöndíjasa, a Művelődési Minisztérium kitüntetett népi iparművésze.
Tősgyökeres debreceni családból származik. Ükapja gubacsapó volt a Csapó utcán, édesapja kertész volt, aki maga állította elő a munkájához szükséges szerszámokat és használati tárgyainak nagy részét, szinte kizárólag fából. Fiának nem vettek játékot, a gyermek mindent maga faragott ki magának.
1955-ben építőipari technikumot végzett: építésztechnikus lett. Ekkoriban magántervezéssel foglalkozott. 1962-ben a Medgyessy Teremben meglátott egy faragott fejet, amiről úgy gondolta, hogy ő is megtudja csinálni a feleségének – aki végül eladta azt. Az esetnek gyorsan híre ment a tervezőirodában, ahol Nagy Imre dolgozott, így egymás után kapta a megrendeléseket, ami jól jövedelmezett. Mivel nem akadt tanítómestere, Malonyay Dezső A magyar nép művészete című könyvsorozatból tanulta a faragást autodidakta módon. 1982-ben egy nemzetközi pályázaton első díjat nyert. A siker után meghívták a debreceni művelődési központ fafaragó szakkörébe, de nem volt elégedett: egyedi alkotásokat szeretett volna készíteni. Ekkor fedezte fel a csontfaragást. 1987-ben a Népi Iparművészeti Tanács Csehszlovákiába küldte tanulmányútra. Itt, valamit 1988-ban a franciaországi Caenben tartott kézművesvásáron (ahol Magyarország volt a díszvendég) a sorozatban gyártott, nagyon olcsón kínált szobrok láttán határozta el, hogy egyedi dolgokat kell készíteni. Vallja, olyan dolgokkal kell előállni, amiket számítógéppel nem lehet vagy nem éri meg megcsinálni. Közel a hatvanadik életévéhez megtanult láncfűrésszel faragni: nagyméretű, akácfából készült játszótéri fajátékokat kezdett készíteni, amiket állatfigurákkal díszített. 10 éven át a németországi RöttingenEibe fajátékokat forgalmazó világcég beszállítója volt, akikkel közösen fejlesztették a játékokat.
Kiemelkedő debreceni munkája a Nagytemplom kőtárának sárkányos kapuja, a Medgyessy-gimnázium kalotaszegi kapuja, a Csapó utcai székelykapu, a köztemető 24 faragott ajtója és új haranglába, valamin a Holló László Emlékmúzeum kiskun kapuja. Hajdúszoboszlón a Haragház 10 faragot oszlopa, az álmosdi iskola kapuja, valamint a létavértesi temető haranglába is az ő munkáját dicséri. Játszótéri fajátékai többek között Budapesten az óvodapedagógus továbbképző-, a hajdúböszörményi óvodapedagógiai főiskola udvarán, valamint külföldön Würtburgban az organikus játszótéren és Bécsben a JagerStrasse játszóterén találhatóak meg.
Az alkotásról:
A Gyógyfürdő és a város főutcája között található Szent István parkban álló Harangház Hajdúszoboszló új épített öröksége. A Rácz Zoltán építész által tervezett épületnek megőrző és bemutató szerepe van, melyben Oborzil Edit iparművész 50 db alumínium harangja került elhelyezésre, melyeket közvetlenül halála előtt adományozott a városnak.
A Harangház négy pillére a négy évszak és a négy égtáj jelképe, egyben a harangrendszer kezdőpontjait is jelölik. Az épület maga a Kárpát-medencét jelképezi, ide folyik a Szent István parkban álló három Győri László alkotás (Csodaszarvas, Életfa, Turul) tövéből induló négy forrás. A három jelfa szellemisége erősíti az épület funkcionális és eszmei szerepét.
Az alumínium harangok mindegyike egyedi alkotás. Az alkotókat a 11-12. századi kőfaragványok, ötvösmunkák, hímzések, zsinórozások, palástminta és ékköves berakás ihlette meg. A kis tó körüli harangok Szent István államalapító királyunk emlékezetére készültek, mindegyiken egy-egy latin nyelvű mondat olvasható az uralkodó törvényeiből. Ez a kis medence jelképezi az államalapítást, ami után a Harangház előtt félkörívesen álló faragott oszlopok (Nagy Imre fafaragó munkái) körkép-szerűen mennek végig a magyar történelmen:
Felhasznált források:
A művész-házaspár további harangjai megtekinthetők, kipróbálhatók a Bocskai Múzeum helytörténeti kiállításának udvarán (Bocskai utca 12.)
