Statue tourGyőrfi Lajos – Győrfi Ádám: Hortobágyi pásztorGyőrfi Lajos – Győrfi Ádám: Hortobágyi pásztor (2022)
Helyszín: Mátyás király sétány
Az alkotókról:
Győrfi Lajos (Karcag, 1960. 07. 04.) szobrász.
1981 és 1985 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója, ahol mesterei Borsos Miklós és Rátonyi József voltak. 1985 óta Püspökladányban él, ahol 1993-ban megalapítja a püspökladányi Kőszobrász Telepet, melynek vezetője. 1987-ben a tokaji művésztelepen, 1988-ban a mátészalkai szobrásztelepen dolgozott. Tagja a Partium Irodalmi Társaságnak és a Művészek és Műpártolók Debreceni Egyesületének. Művein mestere, Borsos Miklós érzékeny formateremtését érvényesíti. Elsősorban kőszobrász, süttői és erdélyi kőből faragja hatalmas emlékműveit. Bronzból készíti „királyszobrait”, illetve érmeit, plakettjeit, amelyeken szobrász elődeinek, valamint a magyar történelem, kultúra nagyjainak állít emléket.” Több művészeti díjat kapott; 1986-ban a debreceni Őszi Tárlat nívódíját, 1989-ben a Holló László-díjat, 1994-ben a Pro Urbe Püspökladány díjat, 1995-ben a Mednyánszky-díjat, 2001-ben a Magyar Művészetért díjat, 2015-ben a Szervátiusz Jenő- és M. S. mester díjat. 2004-ben Győrfi Lajosnak adományozták a Magyar Köztársasági Ezüst érdemkeresztet.
Fia, Győrfi Ádám szintén szobrász, a hajdúszoboszlói Mátyás király sétányon látható Hortobágyi pásztor című kompozíció közös alkotásuk.
Az alkotásról:
2023-ban a hajdúszoboszlói Szent István part és a Mátyás király sétány új látványelemekkel gazdagodott. Ennek az egyik állomása a hortobágyi pásztort, hűséges pulikutyáját és az általuk felügyelt rackajuhot ábrázoló bronz szoborcsoport. A pásztor alkotója Győrfi Lajos, az állatoké fia, Győrfi Ádám.
Hajdúszoboszló népéletében, gazdaságában kiemelt helyet foglalt el a pásztorkultúra, mely a mai napig élő hagyomány. A település úgynevezett belső legelőin (azaz a város körül fekvő füves területein) kívül tulajdonában volt és van ma is Angyalháza puszta, mely a Hajdúsági löszhát és a Tisza között elterülő, a nagy kiterjedésű, szikes rónaság, a Hortobágy (puszta) tájegység része. Erre a külső legelőre hajtották ki Szent György napja után a gazdák által felfogadott pásztorok a juhnyájakat és marhacsordákat.
A pásztorok elkülönültek a pásztorok – saját társadalmat alkotva. A sertésekre vigyázó kanászok álltak a ranglétra alján, őket követték a juhászok, majd a gulyások, végül pedig a csikósok adták a „pásztorok elejét”. Mindegyik pásztor az általa őrzött állatfajtának megfelelő eszközzel, valamint jellegzetes viselettel rendelkezett, amelyekkel megkülönböztethetőek voltak egymástól.
A kanászok, kondások a 19. századra szinte kizárólagos használói lettek a fokosnak avagy kanászbaltának, ezt a bal vállukon viselték. Ezzel védekeztek a vadállatok, a megvadult kandisznó ellen, ezzel vágták a tűzifát és szabadították ki az állat gyökerek közé szorult lábát.
A juhászok öltözéke keskeny karimájú kalapból, rackajuh szőréből készült gubából vagy bundából, vagy cifraszűrből állt. Eszköze a kampós juhászbot, mellyel könnyen elkaphatta a megfelelő állat lábát a nyájból. Ezt láthatjuk Győrfi Lajos és Győrfi Ádám szobrán is.
A gulyások, csordások kalapja már szélesebb karimájú volt, melyet lehajthattak, felhajthattak az időjárástól függően. Az ő eszközük a gulyásbot volt, egy körülbelül derékig érő, alulról felfele szélesedő bot, melynek fejét ólom, esetleg csontberakással díszítették. Bundát, subát, cifraszűrt vetettek a vállukra.
A csikósok kalapja volt a legnagyobb karimájú. Sötétkék, fekete vászonból készült ingjük, bőgatyájuk, fekete mellényük felett cifraszűrt viseltek. A ménesek tereléséhez karikásostort használtak.
A pásztorok kultúrájáról, hagyományairól további információkat olvashat, érdekes, értékes műtárgyakat láthat a Bocskai István Múzeum „Hagyományok Hajdúszoboszlón” című állandó néprajzi kiállításában. (A félkövér szöveg link a honlap erre vonatkozó oldalára)
Felhasznált források:
Győrfi Lajos további alkotásai Hajdúszoboszlón:
