This website uses cookies to make the website work and provide a better user experience. You can find out more information about this by clicking on the Cookie settings button. By continuing to use the site, you agree to the use of cookies.
Császi Ferenc: 1956-os kopjafa (1994)
Helyszín: Hősök tere – páratlan oldal
Az alkotóról:
Császi Ferenc (Hajdúszoboszló, 1932. 10. 12.) fafaragó, A Népművészet Mestere.
1932-ben született Hajdúszoboszlón földműves családban. Eleinte mezőgazdasági munkákban segített a szüleinek. Az 1950-es évekre lassan körvonalazódott, hogy a hagyományos mezőgazdasági munkákból nem lehet megélni. Mivel már gyermekkorában is érdekelte a fa, szeretett fúrni-faragni, Dóró Mihály kerékgyártó mesternél kezdett bognárságot tanulni. A műhelyben mezőgazdasági munkákhoz használatos eszközöket, talicskát, szerszámnyeleket, jármot, kereteket, valamint szekeret és szánkót készítettek, a mester fejfákat is tudott faragni. Császi Ferenc szakvizsgája után a Hortobágyi Állami Gazdaságba ment dolgozni kerékgyártóként. Katonáskodása után, 1954-ben önálló ipart váltott ki; kerékgyártó kádár kisiparosként 1983-ig dolgozott. Megismerkedett a kovácsmesterséggel is.
A népművészeti mozgalomba 1975-ben kapcsolódott be. Egy ungvári látogatása alkalmával nagyon szép faragott képeket látott. Úgy vélte, ő is meg tudja csinálni. Bekapcsolódott a Kölcsey Ferenc Megyei Művelődési Központ faragó szakkörének munkájába. Péterfy László szobrászművészt, a magyar fafaragó mozgalom újjáteremtőjét tartja mesterének. 1975-től megszűnéséig, 1993-ig tagja majd vezetője a megyei művelődési központ tárgyformáló stúdiójának. A Hosszúpályi Úti Iskolában alakították ki alkotóházukat, ahol beltéri és kültéri bútorokat, gyermekjátékokat és kerítéseket faragtak. 1980 óta tagja a Velemi Népművészeti Stúdiónak.
Több hazai és külföldi alkotótáborban vett részt (Debrecen, Tiszafüred, Sárospatak, Tokaj, Velem). 1987-ben Kölnben egyházi óvodáknak készítettek udvari játékokat. 1991-ben Inamiban (Japán), a nemzetközi szobrász és fafaragó táborban székely kaput és haranglábat készített Péterfy Lászlóval, 1996-ban Tribec (Csehország) nemzetközi fafaragó táborában Kovács Mihállyal madárhintát, mászókát és krokodilon hintát faragtak.
Több mint 80 hazai és külföldi kiállításon szerepeltek alkotásai. a nyíregyházi Országos Népművészeti Kiállításon 1977-ben Gránátalma-nagydíjat kapott járom-formát feldolgozó ebédlőgarnitúrájáért, 1979-ben szintén megkapta bognárszerkezetű bútoráért, 1981-ben arany plakettet, 1985-ben pedig ezüst plakettet vehetett át. Siófokon az országos kismesterségek művészete pályázaton I. díjat, 1982-ben II. díjat, 1985-ben III. díjat nyerte el. Az első országos bútorműves pályázaton első díjat, 1996-ban, a debreceni megyei népművészeti kiállításon nívódíjat kapott. Külföldön többek között Finnországban (1977), Bulgáriában (1981), Svédországban (1982) és Litvániában (1982, 1989), Inamiban, Japánban (1991) szerepelt a magyar népművészetet bemutató tárlatokon. 1989-ben szülővárosában, Hajdúszoboszlón a Bocskai Múzeum Hajdúszoboszló élő népművészete című kiállításán szerepeltek bútorai több más helyi népi iparművész munkái mellett.
A népi iparművész címet 1982-ben, a Népművészet Mestere díjat 1991-ben kapta meg.
Bognár szerkezetű és stílusú bútorokat és tárgyakat készített, amelyek a hagyományőrzés mellett keresett használati tárgyak voltak. Bútorait kovácsoltvas elemekkel látta el. Ebédlő és hálószoba bútorok, gondolkodószék, téka, tálasok, harangláb, szővőszék, kopjafa került ki keze alól. Életművével létrehozta az úgynevezett alföldi bútor stílust, amelynek sok követője lett az országban.
Az alkotásról:
Császi Ferenc hajdúszoboszlói népi iparművész alkotása a főtéren áll. 1994. október 23-án leplezték le, és azóta is eredeti helyén áll. A rendszerváltás után több, a második világháború után történt történelmi esemény politikai megítélése átértékelődött. Az 1956-os kopjafa helyén, melyet az október 23-ai megemlékezésen megkoszorúznak a helyi és az ország többi áldozatáért, eredetileg a szovjet felszabadulási emlékmű állt. Az új emlékmű az országos „divat”-nak megfelelően a Partiumra, Erdélyre jellemző sírjel, egy kopjafa lett.
Felhasznált irodalom: