Statue tourBirkás István: JELBirkás István: JEL (2002)
Helyszín: Millenniumi Szoborpark – Halasi Fekete Péter tér
Az alkotóról:
Birkás István (Kunmadaras, 1947. február 1. – Dunaújváros, 2018. január 21.) festő, szobrász
1966-69 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakos hallgatója, ahol Kádár György és Szabó Iván voltak a mesterei. 1969-től élt Dunaújvárosban, itt fejtette ki kultúraszervező képességét: 1972 és 1989 között a Dunaújvárosi Nemzetközi Amatőr Műhely vezetője, az 1974-ben megalakult dunaújvárosi Acélszobrász Alkotótelep egyik alapító tagja, 1989-1996 között a dunaújvárosi Modern Művészetért Közalapítvány kuratóriumának elnöke, valamint a Kortárs Művészeti Intézet alapító tagja. 1990-91 között önkormányzati képviselő. 1990-1998 között a Modern Művészetért Közalapítvány elnöke.
1972-75 között Derkovits-ösztöndíjat, 1997-1998-ban Krasner-Pollock-ösztöndíjat kapott (New York). 2004-ben megkapta a Munkácsy-díjat.
Kezdeti, az 1960-as évek végére jellemző munkáira az absztrakt expresszionizmus és az informel hatott. Lendületes gesztusfestészetét az 1980-as évek elején a festői én, a történelem függvényében mért idő és a tér hármasságának összefüggéseit kutató visszafogottabb, analizáló szemléletet váltja fel. Képeinek korábbi színvilága a monokrómia irányába mozdul el, a tér felé terjeszkedő kép, a síkban és plasztikában való együttes gondolkodás foglalkoztatja. E folyamat során később valóságos képi építkezés formájában homokfelhordással, vakolással, nádazással, az enyészertbe süllyedő régi tárgyak, tárgyelemek applikálásával már nem csak a kép térbeli dimenziója, hanem a letűnő kultúrák rekvizítumainak egy új kontextusban való továbbélési lehetősége izgatta. Ez a késztetés az 1990-es években szobrászi kísérleteiben is megmutatkozik: kisplasztikái és nagyméretű munkái a régi használati tárgyak részleteinek formagazdagságát hangsúlyozzák, és az általuk keltett asszociációkat tükrözik.
Az alkotásról:
színezett kovácsoltvas, 300x100x40 cm
Felhasznált források:
