képgaléria

Múzeumi gyűjteményeink

Gyűjteményünk legféltettebb darabja a Bocskai-zászlóGyűjteményünk legféltettebb darabja a Bocskai-zászlóA több tízezer darabot számláló muzeális anyag jelentős hányada tárgyakból, történeti dokumentumokból, fényképfelvételekből áll (15 ezer darab), másik része adattári gyűjtemény, könyvtár. A történeti-helytörténeti anyag legféltettebb darabjai a Bocskai- és a hajdúemlékek. Ezek közé tartozik a „Bocskai-zászló", a holland Caymox Baltazár rézmetszete (1604), a fejedelem ezüsttallérja (1605), az itt letelepített lovas hajdúk vezetőjének nemesi levele (1606), a szoboszlói hajdúk kiváltságlevelének másolata és a helyi Bocskai-kultusz számos relikviája (festmény, grafika, szobor, érem).

Az egyedi várostörténeti tárgyak köréből említhető a település kincseit őrző háromkulcsos városláda, a bírói szék, a polgármesteri kalamáris, a tűzjelzőkürt, továbbá az ezüst mentegombok és a pecsétnyomók sorozata. A legrégebbi pecsétnyomók 1830-ból és 1849-ből datálódnak.

Külön csoportot alkotnak a hímzett és festett zászlók, céhes emlékek (céhszabályzat, céhláda, behívótábla), valamint az oktatástörténet, a dalkultúra és a fürdő múltját idéző tárgyak.

Pedagógiai, kultúrtörténeti megfontolásból a múzeum az 1960-as évektől kötelességének érezte olyan szoboszlói kötődésű jeles emberek műveinek, emlékanyagának gyűjtését, akik a hazai irodalom, tudomány, közélet és a művészet terén maradandót alkottak: így Szívos Béla (1846-1912) honismereti író, Fehér Gábor (1893-1941) író, Szép Ernő (1884-1953) költő, író, Hőgyes Endre (1847-1906) orvostudós, Kenézy Gyula (1860-1931) orvos, Balla Péter (1908-1984) népzenekutató, Kovács Máté (1906-1972) egyetemi tanár, Gönczy Pál (1817-1892) közoktatásügyi államtitkár, Szabó László (1917-1984) és Kígyós Sándor (1943-1984) szobrászművész, Miskolczi László (1923-1988) festőművész, Kepes Ágnes (1914-1973) keramikus, Fekete Borbála (1933-1992) képzőművész, Pávai Vajna Ferenc (1886-1964) geológus.

A néprajzi gyűjtemény egyik csoportja a földművelés–állattartás–pásztorkodás munkaeszközeiből áll. A szakirodalomban legjobban feldolgozott szoboszlói juhászatnak múzeumunkban is nagyon gazdag anyaga van.

Igen jelentős tárgycsoportot alkotnak a régi parasztházak berendezései. A tematikus gyűjtés során faragott-festett díszítésű paraszti bútordarabok (ácsolt- és tulipános ládák, komódok, tékák, tornyos végű ágyak, lócák, sarokpadok, különböző típusú székek, fogas-tálasok, fogasok stb.) gazdagították a múzeum gyűjteményét. A legkorábbi fogasunk 1788-ban készült.

Őrizzük a paraszti háztartások textiljeit, viseletdarabjait. A juhbőrből készült viseletdarabok közül legjelentősebbek a hímzett női kisbundák. A szűcsmesterség a múlt század végén elismert foglalkozás volt Hajdúszoboszlón. A textíliák másik jellegzetes eleme a posztóból készült, rátéttel (applikálás), hímzéssel díszített szűr. A pásztorok, parasztok által közkedvelt szűrök készítői általában a debreceni és bihari szűrszabók voltak. Ezekből több szép darab található a gyűjteményben. Mind ipartörténeti, mind néprajzi vonatkozásban jelentős egy cipész-, egy fésűs- és két kovácsműhely teljes felszerelésének múzeumba kerülése.

2011-ben igen jelentős gyűjteménnyel gyarapodtunk. Joseph Kádár értékes kerámiagyűjteményének egy részét a Bocskai Múzeumnak adományozta. A műtárgyak a Bocskai utca 21. szám alatti népművészeti kiállítás részeként láthatók.

A képzőművészeti alkotások bemutatásánál nem feledkezhetünk meg egy ismeretlen, talán XVIII. századi festő olajképekből álló sorozatáról. A piktor a hunok királyát, Attilát és a magyarok hét vezérét, kapitányát (Arpadus, Zabolch, Gyula, Cund, Leel, Verbulch és Eurs) örökítette meg. Szűts János nagyméretű (142x88 cm) olajképe a múzeum névadóját, Bocskai Istvánt ábrázolja (1816).

Cseh Gusztáv kétszáz darabot meghaladó művészi öröksége a galéria létesítését alapozta meg. Számos festmény a Szoboszlón működő Cívis Nemzetközi Művésztelep alkotóitól került a gyűjteménybe. A szobrokat, kisplasztikát, művészi érmeket, plaketteket: Berky Nándor, Medgyessy Ferenc, Kő Pál, Hőgyes Ferenc, Kígyós Sándor, Csúcs Ferenc, Gömbös László, Szabó László, R. Lakatos Aranka és Hondromatidisz Rigasz alkotásai képviselik a gyűjteményben. A naiv faszobrászok munkái külön csoportot alkotnak. Tasi Miklós pedagógus, múzeumbarát több ezer darabos ex libris gyűjteményét ajándékozta múzeumunknak.

A numizmatikai gyűjtemény legértékesebb darabjai a város határában megtalált friesachi dénárok, az erdélyi fejedelmek ezüsttallérjai, a magyar királyok és a szabadságharcok pénzei. A kiépülőben lévő természettudományos anyag a tájra jellemző rovar- és növényvilág egy-egy területét öleli fel.

A történeti dokumentumok elkülönített része az eredeti, kézzel rajzolt térképállomány. A város legrégibb ismert térképe Bek Pál munkája (1783). A kertségek benépesedésének folyamatát egy reformkori (1841) szelvény tükrözi. Fekete László többrészes térképe (1857) a város tagosított határát ábrázolja. Körner István kartográfiája (1868) fontos információt nyújt mind a hét tized belső telkeiről, feltüntetve a malmokat, téglaégetőket stb.

A civil szerveződések dokumentumaiból a nagy múltú olvasókörök, a Függetlenségi és 48-as Kossuth-kör, a Gazdálkodó Ifjak Egyesülete, a helyi dalkultúra, juhtartó gazdaközösségek rendkívül sokrétű anyaga emelhető ki. A XIX. századi kéziratok között 100-300 oldalas naplók, feljegyzések is találhatók. Sajtótörténeti ritkaságnak számít az 1848-49-es szabadságharc első hónapjaiban jelentős mozgósító szerepet betöltő „Kossuth Hírlapja" c. országos politikai napilap. Gyűjteményünkben az újság csaknem valamennyi száma épségben megtalálható.